A humor digitalizálódása: hogyan változtatták meg a mémek az internetet?

A mémeket, vagy internetes mémeket online népművészetnek is nevezik, és akár szeretjük őket, akár nem, egy dolgot nem hagyhatunk figyelmen kívül: hatnak ránk, befolyásolják a gondolatainkat, világlátásunkat, és igen, a humorunkat is.

Nem is olyan régen még vicceket küldözgettünk egymásnak az interneten. Aztán a fórumokon, majd az ezeket egyre inkább leváltó közösségi oldalakon megjelentek azok a képes vagy videós tartalmak, amelyek szélsebesen, mondhatni divatszerűen terjedtek a neten. Ezek az internetes mémek, amelyek új nézőpontot adtak többek közt a szórakozásunkhoz is.

Mik azok a mémek, és miért népszerűek?

A mémek utánzással terjedő kulturális elemek, amelyek nem feltétlen annak köszönhetik gyors terjedésüket, hogy hasznosak (legtöbbször abszolút nem ez a helyzet). Inkább azért osztjuk tovább ezeket, mert egy aktuális jelenségre reflektálnak, megosztó vagy szórakoztató módon. Mivel nem lehet tudni, ki készíti ezeket, online népművészetként is utalnak rájuk. Ebben benne van annak a lehetősége is, hogy bárki készíthet olyan tartalmat, amiből mém lesz: ehhez elég egy jól eltalált képre olyan szöveget írni, ami figyelemfelkeltő összhatást ér el. Na meg azt az érzést váltja ki a felhasználókból, hogy „teli találat, ezt nekem is meg kell osztanom”.

Kinek köszönhetjük a mém szót?

A kifejezést Richard Dawkins biológus alkotta meg a miméma (=utánzás) szóból. De benne van és fontos a „gén” szóhoz való hasonlóság is, illetve ennek játékos elferdítése, ami alatt Dawkins a kultúra önmagát makacsul átörökítő alapegységét értette. Mémnek nevezte például az olyan fogalmakat, amelyek egy-egy gondolatrendszerből terjedtek el, annak hatókörénél jóval szélesebb rétegben, mint például a freudi elszólás fogalma Freud pszichoanalíziséből. A mémek előfordulásával, terjedésével foglalkozó tudományág a memetika – bizony, már ilyen is van.

Mit adnak a mémek a fogyasztóknak, a nagy nevetéseken túl?

Nyilván nem nehéz elmosolyodni egy olyan tartalom láttán, amelyen például Leonardo DiCaprio emeli poharát, John Travolta bámul tanácstalanul, vagy a magyar mérnökből mémsztárrá avanzsált Arató András, alias Hide the Pain Harold látható, az arcára fagyott kényszeredett mosollyal, valami találó szöveggel.

De azon túl, hogy a mémekkel szórakoztatjuk magunkat és másokat is, ezek még valamit képesek adni számunkra: cinkosságot, és valamiféle közösségérzetet is, amelyre manapság nagy szükségünk van.

Persze, mivel ma már nagy mennyiségben gyártják a mémeket, a közönség ingerküszöbe is magasabbra került – ez oda vezethet, hogy elkezdtük megunni a mém-sablonokat. De mivel ezek helyett folyamatosan újak jönnek létre (gyakran az előzőekhez hasonló elemekkel), szerintünk egyelőre nem kell attól tartani, hogy a mémek a kihalófélben lévő internetes tartalmak közé sorolódnának.