Ma már természetes közeget jelent számunkra, de volt idő, amikor az internet még egész más képet festett. Pillantsunk most vissza, hogyan alakult az internet története a kezdetekben!
Az első e-mailt 1971-ben küldték el, a számítógépek 1983-ban kezdték el digitálisan megosztani az információkat, a kilencvenes évek pedig már a széleskörű elterjedésről szóltak, részben a World Wide Web nevű találmánynak köszönhetően. Lássuk, milyen volt az internet a kezdetekben, avagy mit érdemes tudni a nyolcvanas és kilencvenes években történt fejleményekről.
Az internet története: mi történt a nyolcvanas években?
Először az 1980-as években kezdett el az internet arra hasonlítani, amilyen ma, de közel sem volt még ugyanerre képes. Amikor először kezdtek el számítógépeket összekapcsolni, egy USENET nevű hálózat működött, amely a telefonmodemekre támaszkodott, de ez még nem rendelkezett olyan technológiával, amelyet a betárcsázás később a nagyközönség számára is elérhetővé tett.
A nyolcvanas években az internetet tehát még szinte csak nagy intézményekben vagy egyetemeken használták. Érdekesség, hogy a BBC is csak 1989-ben jutott internet-hozzáféréshez, a Brunel Egyetem által biztosított hálózatra támaszkodva. Ugyanebben az évben viszont olyan változás történt, amelyet nem túlzás forradalminak nevezni: Tim Berners-Lee a svájci CERN-ben végzett kutatásai során feltalálta a World Wide Webet, vagyis a világhálót. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az internet tömegek számára váljon hasznos eszközzé. Nemcsak a webböngészőknek és weboldalaknak teremtett teret, hanem megnyitotta az utat az emberek számára a vizuális média online eléréséhez is – ami nélkül ma már el sem tudjuk képzelni az internetet.
Ha nem lett volna a világháló, az internetet valószínűleg olyan funkcionális feladatokra korlátozódott volna, mint például e-mailek küldése vagy fájlmegosztások. De az biztos, hogy nem lett volna az a meghatározó információ-, tartalom- és kommunikációs forrás, ami ma.
1990-es évek: betárcsázás, te csodás
A betárcsázós internet az 1990-es években indult be: az első kereskedelmi internetszolgáltatók (ISP-k) elkezdtek internetkapcsolatot kínálni a háztartásoknak. Rohamtempóban jöttek létre a csetszobák és a weboldalak: bárki, akinek internetkapcsolata volt, elkezdhetett ismerkedni vagy vásárolni a neten. Ekkor indultak a világ legnagyobb weboldalai is, mint például az Amazon, a Google, az eBay, az IMDb vagy a Yahoo.
A dolognak két hátránya volt „csupán”. Az egyik, hogy elég messze állt a zökkenőmentességtől. Ekkoriban az internet működéséhez az otthoni telefonvonalak teljes kihasználására volt szükség. Ez azt jelentette, hogy az emberek nem tudtak egyszerre telefonálni és az interneten böngészni, és választaniuk kellett, vagy beosztani, ki mikor mit használhat.
Ezeknek a kapcsolatoknak a másik hátránya az volt, hogy fájdalmasan lassú, 56 kbit/s sebességgel működtek. Összehasonlításképpen, egy 60 Mbps sebességű internetkapcsolat – ami manapság elég elterjedt sebesség – 60 000 kbit/s-nak felel meg. Ez több mint ezerszer gyorsabb. A gigabites (1 Gbps) internettel pedig a betárcsázóshoz viszonyítva közel 18 000-szer gyorsabb sebességet érhetünk el.
Hogy mire volt elég az 56 kbit/s sebesség? Szöveges üzenetekhez például. A letöltést viszont megnehezítette. Hogy csak egy példát mondjunk: teljes sebességgel egyetlen, rossz minőségű dal (nagyjából 3,5 MB) letöltése körülbelül 10 percig tartott. De az internet sebessége akkoriban sokkal kevésbé volt egyenletes, így a valóságban egy dal letöltése 30 perctől néhány óráig is eltarthatott. Ha egy gyenge minőségű filmet (kb. 700 MB) akart valaki letölteni, az teljes sebességgel 28 órát vett volna igénybe, alacsony sebességgel pedig három-öt napot.
A 90-es években tehát a betárcsázós technológia fontos változást hozott, mivel széles körben elérhetővé tette az internetet. Volt néhány alapvető probléma vele, ami megnehezítette a világhálóban rejlő lehetőségek teljes körű kihasználását, de mindez a következő évtizedben, a szélessávú internet bevezetésével megváltozott.
Legutóbbi hozzászólások